I'm a Challenger..

Sziasztok Kedves Mindenki!

Ismét eljött az ideje egy újabb bejegyzésnek:-)). A legizgalmasabb esemény ami az elmúlt időszakban történt velem, az kétségtelenül a túrázás a Cairngorms Nemzeti Parkban volt. Robert ötlete volt az egész, én őszintén szólva nem is tudtam a létezéséről és nem voltam biztos benne hogy jó ötlet, ha megyek, ugyanis nem volt speciális felszerelésem. Aztán megnéztem 1-2 képet a parkról és úgy döntöttem, megyek. Kaptam kölcsön vízálló és szélálló kabátot, kényelmes edzőcipőm volt, igaz nem vízálló, de majd kiderül hogy olyan nem is létezik, ha az eső igazán mindent belead:-))

Szóval béreltünk egy autót hétvégére és nekivágtunk 5-en az útnak Ballater felé, ahonnan az előzetesen kinézett túraútvonal indult. Az idő nem volt éppenséggel rossz, de annyira jó sem. Mikor kiszálltunk a kocsiból és hegyek között voltunk, érezhető volt a különbség. Friss, hideg levegő és nagy szél..ezért úgy döntöttem, mindjárt felveszek még egy kabátot, kesztyűt és fülvédőt is.

Az út, amin haladtunk nagyon szép volt, csak a hegyek az út és más semmi:

Aztán az út elején szembekerültünk az első akadállyal. Egy kis patak keresztezte az utunkat és a köveken egyensúlyozva lehetett csak átugrálni a túlsó partra:

Nekem ez mindig ment, de akkor valamiért nem éreztem az egyensúlyt és az egyik lábammal beleléptem a vízbe:-)) Hát persze:-) Robertnek kellett segítő kezet nyújtani, hogy az átjussak lehetőleg szárazon.

Aztán a szél egyre erősödött és az eső is elkezdett szitálni. Az addig 'normálisnak" mondható út helyett elkezdtünk felfelé haladni nagy köveken, amik igen csak próbára tették az ember bokáját, főleg hogy a szél miatt nem mindig sikerült oda lépni ahova akartam. Ez igen idegesítő volt, mert hátizsákkal voltam kb 52 kiló:-) És az eső egyre jobban zuhogott. Először a nadrágom mindkét szárának csak a bal fele lett vizes a szélirány miatt, aztán egy idő után olyan csurom vizesek voltunk, hogy már a zsepimet sem vettem elő, mert felesleges volt. Képeket sem sokat csináltam azután. Nem lehetett látni a hegy tetejét mert konkrétan egy hatalmas, fehér felhőkupac kellős közepén voltunk. Az út felfelé egy kicsit emlékeztetett a Gyűrűk ura 2. részében arra a jelenetre, amikor Gollam vezeti a két hobbitot Emyn Muilon keresztül a sziklák között a ködben:-)

Mikor végre felértünk a hegy tetejére, akkora szél volt, hogy nem tudtam levegőt venni, félig guggolva közlekedtünk egymás mögött/mellett kézen fogva. Ilyen szélben még soha nem voltam, kb 100 km/h-s volt. Minden teljesen fehér volt, ezért nem találtuk meg a tovább vezető utat lefelé, így ugyanazt az utat választottuk, amin felfelé jöttünk.

Azt kell mondanom, hogy még soha nem volt részem ilyen élményben és most nem a táj szépségére gondolok, hanem hogy milyen érzés volt az a tudat, hogy végigcsináltam. A legnehezebb dolog a szél és az eső leküzdésén kívül a saját gondolatokkal való harc volt. Hányszor éreztem, hogy ezt nem bírom, mindig én megyek hátul, mert gyenge vagyok..stb:-) Ez egy igazi kihívás (challenge) volt az biztos. Visszafelé már csak azon izgultam hogy ne fázzak meg, ugyanis a lábaim úsztak a cipőben és a nadrágom is jéghideg volt, de igyekeztem gyorsan menni így nem fáztam. Este 6 óra volt, mire visszaértünk a kocsihoz, maxra nyomtuk a fűtést és elindultunk szállást keresni. Találtunk egy helyes kis faházat Braemarban, amit ki is vettünk. Vicces lehetett a jelenet, amikor a faházakat üzemeltető szálloda halljában ott vacogtunk öten és érdeklődtünk, van-e kiadó szállás:-) Aztán az egyik közeli étteremben elfogyasztottam életem egyik legfinomabb menüjét, ami steak volt.

Aztán másnapra, vasárnapra is túrát terveztünk, de az már nem volt vészes:-) Az idő továbbra is szeles maradt, de az eső legalább nem esett. Mikor elindultunk megint felfelé akkor éreztem, hogy a lábaim fáradtak és voltak olyan szakaszok, mikor egyszerűen nem bírtam menni:-) A kép jobb szélén látható nagyon kedves svéd lány, Pamina tartotta a karom és néha húzott, ha kellett. Ez már a legvégén volt és úgy éreztem magam mint Frodó akit Samu cipel fel a Végzet Hegyére..komolyan:-) Még a terep is hasonló volt. Aztán lefelé nem az utat választottuk, hanem a felvonó mellett egyenesen lefelé vezető terepet. Anya, ha láttál volna, biztos frászt kapsz:-)

Hát ez volt a mi kis kirándulásunk. Sikerült néhány egészen jó képet csinálnom az autóból..

A mai nap híre: múlt csütörtökön kellett leadnom az első esszémet és ma kaptam vissza. Eléggé féltem az eredménytől..Végülis tizenötöst kaptam:-DD Itt 20-ig vannak a jegyek és 1-6 ig bukás, 6-11-ig gondolom elégséges, 12-14-ig közepes, 15-17-ig jó és 18-20-ig az már nagyon jó. Igazából nem lehet lefordítani, mert szintek vannak és az osztályzásban és pontokat kapunk a megadott szempontok alapján. Azt tudom, hogy a 18-20ig kategória már kiemelkedően jónak számít. Most nagyon örülök!!!!:-DD

Hétvégén, november 5.-én lesz egy jeles ünnep. Ugyanis ezen a napon, 1605-ben Guy Fawkes megpróbálta 'felrobbantani' I. Jakab angol királyt. Természetesen Angliában nem ünneplik a napot, csak a valaha volt gyarmatokon. Ennek tiszteletére tüzijáték lesz a tengerparton (míly meglepő). Mi is megyünk!!:-)

A híres maszk talán mindenkinek ismerős lesz:-)

Legyetek jók és írjatok nekem!

Puszi

Be spontaneous!

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Most először hangolódtam rá a Petőfi Rádióra azóta hogy itt vagyok. Nem tudom miért, talán mert ma először éreztem kicsit honvágyat mikor jöttem hazafelé a Lidlből.

Amúgy továbbra is nagyon jól érzem magam és csak hagyom, hogy történjenek velem az események, nem tervezek igazán előre semmit. Ezért is adtam ezt a találó címet a mai bejegyzésemnek..Sokat mondogatjuk a lányokkal és azt kell hogy mondjam, hogy eddig bevált. Az eddigi legviccesebb és egyik legjobb "spontán" estém úgy kezdődött, hogy ez egyik német lakótársam, Mirjam és a barátja megkínáltak egy pohár ciderrel. Gondoltam elfogadom, jól fog jönni olvasáshoz..hát persze hogy utána nem volt kedvem olvasni. Megittuk a cidert, aztán meg akartunk bontani egy üveg rose-t is, de nem volt bornyitó. Ekkor alkalmaztam a jó öreg magyar módszert: a fakanalasbenyomósat (Livi, nagyon büszke lettél volna rám:-)) Miután az is elfogyott, előkerült egy üveg vodka, whiskey, na meg az én pálinkám, áthívtuk a többieket és csaptunk egy zenés estet a konyhában. Én azt hiszem nagyon sokmindent összeittam, de nem volt semmi bajom (a tanfolyamért köszönet Évának:-) Na persze jól éreztem magam nagyon , de nem volt semmilyen negatív következménye az estének, amiből végülis hajnal lett, ugyanis 4-kor feküdtem le aludni. A tenisz edző barátommal, Roberttel megbeszéltük hogy megyünk teniszezni, így 9-kor felkeltem, de mikor belegondoltam hogy hajolgatnom kell majd a labdákért..uhhh:-)) Aztán végülis 3 óra intenzív teniszezés után sem volt a dehidratáltságom kívül semmi bajom. Ja.."gémet" is kellett játszanunk ami azt jelenti, hogy szerválnom kellett..nekem:-) Az egyik szervám olyan jól sikerült, hogy eltaláltam Robert feje búbját:-) Eléggé meglepődött:-)

A sulit illetően az egyik leginkább említésre méltó eseménynek az számít, hogy kellett egy ötperces előadást tartani mindenkinek a csoportból egy-egy preszókratikus filozófusról. Én eleai Zénónt választottam..ha emlékszik valaki az Akhilleus és a teknősbéka példára..Végülis felolvastam és nem is izgultam, ami nálam nagy szó!:-) Aztán még a mai napig eltévedek egyes épületekben. Némelyik olyan mint egy komplett labirintus.

Egyik hétvégén megint voltunk kirándulni. Ezúttal két közeli kastélyt néztünk meg. Az egyik zárva volt (Drum Castle) , a másikba (Crathes Castle) viszont be tudtunk menni. Ez utóbbi a tekintélyes Burnett família tulajdona volt. Érdekes, hogy mindegyik klánnak megvan a maga speciális mintája ami a szoknyát és minden díszítést illeti. A kastély nagyon kedves "teremőr" nénikéi mind viselték átvetve a vállukon a család színeit (megtaláltam a neten)

Nagyon meglepődtem, mikor a bejáratnál mindannyian kaptunk a saját nyelvünkön leírást a kastélyhoz. Sajnos bent nem lehetett fényképezni, de találtam képeket a neten természetesen.

És a kastély és kertje kívülről. Érdekes, hogy a kert egyes bokrai úgy néztek ki, mintha az "Alíz csodaországban" díszletei lettek volna. Még érdekesebb, hogy a kastélyban találtunk képeket jelmezes emberkékről a kertben, történetesen a filmbeli alakoknak voltak beöltözve:-)

Volt velünk egy görög fiú, aki annyira viccesen beszélte az angolt:-) Bizonyos hangokat nem tudott kiejteni: pl a much (máccs helyett azt mondta mucc). És letesztelt, hogy tényleg ismerem-e a görög betűket. Persze nem buktam meg:-)

Ide már megérkezett a nagyon hűvös őszi idő, hideg északi széllel. Ahogy hallom otthon néha még egész meleg van. Nagyon hiányzik az őszi magyar táj látványa és színei, főleg a Balatoné, de azért az itteniek sem rosszak.

Sok puszi innen a messzi fagyos távolból..

Suli és egyebek

Sziasztok!

Tudom, egy kicsit régen írtam de az események még az eddiginél is gyorsabban pörögnek. Múlt héten elkezdődött az iskola és az ezzel járó fejetlenség is. Én személy szerint térképpel mászkáltam a campuson belül, mert állandóan eltévedtem. Annyi sok épület van itt (pl. Taylor Building, Meston Building, McRobert Building, Fraser Noble Building,  William Guild Building és persze a King's College, ami a legszebb, legimpozánsabb és legrégebbi valamennyi közül.)

Szerencsés vagyok, mert itt is van két órám, de igazából a termek belül nem szépek:-) Visszatérve az órákra, többször is változtattam mert mindenképpen olyan tantárgyakat szerettem volna, amik közel állnak hozzám, mint az ókori görög-és római történelem és sikerült találom három ilyet is. Mindegyik tárgyból 3 60 perces óra van egy héten, két előadás és egy szeminárium, tehát 9 órám van egy héten. Ez így első hallásra nem vészes, de mindent angolul hallgatni fárasztóbb nyilván, mint anyanyelven. Az előadásokhoz mindig van ppt, így könnyebb követni, de rájöttem hogy rengeteg szót nem tudok és ez bizony nagy akadály, de majd idővel könnyebb lesz..(most csak biztatom magam:-)) Kell írni esszéket is, amitől a legjobban félek, négyet is, de próbálok optimista lenni magammal kapcsolatban és nem mindjárt a legrosszabbra gondolni. A szemináriumokra rendszeresen olvasni kell és az sem árt ha az ember hallatja a hangját néha:-)) Az egyik szemináriumot egy phd hallgató tartja aki olyan iszonyú gyorsan beszél, hogy óra után szóltam neki, hogy alig értem mit mond:-) Azt válaszolta, hogy ezt már többen megjegyezték neki és majd figyelni fog. Továbbra is az a tapasztalatom, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész. Sok az érdekes ember, pl. az egyik előadást tartó tanárnő mindig leveszi a cipőjét és úgy mászkál..ez nekem valamiért nagyon szimpatikus:-))

A város gyalog elég messze van, de szerencsére a Hillheadnek is van egy központi épülete ami esténként megtelik az itt lakó és nem itt lakó diákokkal. Általában focimeccset néznek 4 kivetítőn is minden gól után isznak egy shot-ot (színes löttyel ízesített vodka, ami azért csalóka mert az ember nem érzi hogy mikor üt:-)) Minden kedd este ingyen fánk és tea/kávé van ugyanitt, persze mi eddig mindig ott voltunk.

Járok teniszeszni is az iskolai klubba minden szombaton, meg ide a szállás mellé is, ahol van három betonpálya. Összebarátkoztunk egy hastings-i fiúval, Roberttel, aki történetesen tenisz edző és adott kölcsön ütőt, labdát és ma reggel még edzést is tartott Alexnek (egyik német szobatársam) és nekem. Vicces volt, mert később kiütöttük az egyik labdát a kerítésen túlra, ami tele volt csalánnal, de kénytelenek voltunk bemenni érte. Egy labda helyett találtunk hármat (egyik sem az volt, amelyiket kiütöttük), úgyhogy jól jártunk:-))

Ja igen, két Alex van..Alexandra a szobatársam és Alex a franci-svájci fiú akivel midig történik valami. A minap hírt kapott a Londonban elveszett csomagjáról, ugyanis a srácot, aki elvitte, letartóztatta a rendőrség és mivel a személyigazolványa nem egyezett a csomagon szereplő névvel..hát így járt.

Hétvégente próbáljuk kihasználni a szabadidőnket és minél több mindent megnézni. Így történt, hogy múlt hétvégén vonattal elmentünk Stonehavenbe, ahol a Dunnottar Castle található. Természetesen az idő esős volt. Nem zuhogott kifejezetten, csak éppen annyira hogy kellemetlen legyen, de ez nem vette el a kedvünket. Stonehaven egy kedves kicsi város a tenger partján, Aberdeenshire része. 

Ahonnan a kép készült az egy kicsi domb és onnan csak felfelé vezetett az út, egyenesen a várig. Annyira nyirkos, párás volt az idő hogy a képeken csak homályosan látszik minden, de a látvány így is lenyűgöző volt. Elhatároztuk, hogy mind visszajövünk még ide (remélhetőleg akkor, amikor süt a nap:-)

Kerestem képet a google-on, csak hogy lássátok, milyen is a vár nem csúnya időben:

Mire visszaértünk a kikötőbe olyan farkaséhesek és átázottak voltunk, hogy kis csapatunk egy része vissza akart menni Aberdeenbe a korábbi vonattal, de én nagyon meg akartam keresni egy helyet, amit egy lány ajánlott még a tenisz edzésen. Azt mondta, Stonehavenben van egy nagyon finom fish&chips-es. Mindenkiben győzött az éhségvágy és egy helyi boltostól megtudtuk, hogy a tengerparton van a legjobb ilyen bár. Mint egy kiéhezett, ázott csorda törtettünk be a szűk helyiségbe és máris sült a hét szelet hal és a sültkrumpli (heten voltunk, nem én kértem mind a hetet:-)) Olyan hihetetlenül finom volt..a hal bundája ropogott és olyan volt, minta valami vajas lisztes keverék lett volna a panír. Nem tudom..ja és az volt a legjobb az egészben, hogy nem volt benne egy darab szálka sem!!!

Szerdán nincsen egy darab órám se, így ez a nap olyan, mintha hétvége lenne. Reggel teniszeztünk, aztán mostam, főztem, délutáni pihiztem, olvastam, ettem és most írok..:-) Találtunk (lány) Alexszel egy antikváriumot útban a város felé és megvettem magamnak az első három HP könyvet, úgyhogy van mit olvasnom:-) 

Igyekszem gyakrabban írni majd, puszilok Mindenkit!!

Életjel

Végre van most egy kis időm írni, úgyhogy megragadom az alkalmat:-)
Olyan furcsa, hogy igazából időm sem volt arra, hogy magamhoz térjek - tudniillik, hogy hol is vagyok - , mert olyan gyorsan történik minden..szabályosan magával rántott és csak azt veszem észre hogy már meg is szoktam. Lehetséges ez??? Valahogy kimaradt az az időszak, hogy szomorkodom, magányos vagyok és nem találom a helyem. Már most úgy érzem, hogy egy picit változtam..nem aggodalmaskodom, mert itt mindenki olyan segítőkész. Ha éppen a többieknek (lakótársaim) más dolga van, akkor simán elindulok egyedül felfedezni:-) Ez történt tegnap is. Elindultam egyedül a campushoz és sokat fényképeztem az úton (a képek sajnos nagyon szarok, de nem tudom mit kellene átállítanom a gépen..szerintem meghaladja a képességeit az időjárás és a "látási viszonyok":-)). Szóval fényképeztem. Voltam a St. Machar protestáns templomban, meg a hozzá tartozó temetőben, aztán a campuson át eljutottam a sport bemutatók színhelyére, ahol mindenfélét ki lehetett próbálni. Itt találkoztam Alex-szel és Roberttel és már nem voltam egyedül. Robert egy nagyon kedves fiú Hastings-ből nagyon érdekes akcentussal beszél:-) Tenisz-edző szeretne lenni majd egyszer és nagyon szeret sportolni. Mondta hogy kölcsön ad nekem egy ütőt, úgyhogy regisztráltam a Tennis Clubba:-) Aztán tegnap volt a tengerparti mini-túra (elég messze van a Hillhead-től, ahol lakom). A fiúk bátrak voltak és bementek fürödni, de utána vacogtak is rendesen. A parton, kabátban sem volt éppen meleg:-))
A mai nap ettünk egy igazi angol reggelit: tükörtojás, gomba, bacon, virsli, piritós és tea. Nagyon laktató volt. Akik ismernek, biztos arra gondolnak hogy nem tudtam megenni..hát tényleg nem:-)) Később találkoztam adviser-rel, aki a kurzusokban segít nekem. A meeting a töri tanszéken volt és a tanár nagyon szimpatikus volt, mint eddig mindenki:-) Ja és ma regisztráltunk az ún. International Society nevű egyesületbe ami utazásokat szervez Skócián belül és így, mivel tagok lettünk, olcsóbban jön ki az utazás. Lehet menni sok helyre, illetve esteket szerveznek, ahol lehet skót táncot tanulni, meg miegymás:-)
Még el akartam mesélni egy nagyon kedves élményemet, ami nem is tudom melyik napon történt:-) Elmentünk a Lidl-be vásárolni és éppen a teáknál álldogáltam amikor magyar szót hallottam. Egy középkorú magyar házaspár haladt el mögöttem. Hát nagyon meglepődtek amikor megszólítottam őket. Aztán végigvezettek az egész bolton és együtt vásároltunk be..nagyon kedvesek voltak. Képzeljétek olyan furcsa volt, mert mikor elkezdtünk beszélgetni sokszor nem jutottak eszembe a szavak MAGYARUL!!! Angolra voltam programozva és mikor azt mondtam volna "igen" a yes jutott először eszembe:-))
Facebookon vannak képek, így ide csak egyet töltenék fel:

És a végére egy üzenet:

Puszi Mindenkinek!:-)

Elkezdődött..

Sziasztok Kedves Mindenki!

Sok szeretettel köszöntelek benneteket a blogomon. A hivatalos köszöntés után el is kezdeném a mesélést:-D Igazából még mindig nem fogtam fel teljesen hogy hol is vagyok, ezt nem is tudnám szavakba önteni. Hirtelen olyan más lett az életem és lesz még 4 hónapig. A gátlásaim többé-kevésbé feloldódtak, és kicsit meg is nyugodtam így az utazás viszontagságai után..De akkor kezdem az elején. A pakolás borzalmas "élmény" volt, tele idegeskedéssel, hogy mi van ha túl nehéz lesz a csomagom, vagy túl nagy. Különböző mérlegeken méricskéltük a csomagokat és persze hogy mindegyik a kilólimit határán volt. Éjszaka nem is bírtam aludni, enni meg főleg nem. Aztán elindultunk négyen (anya, apa, Tibor meg én) a reptérre. Még jó hogy korán érkeztünk, mert nagyon sokan voltak. A csomagmérés nagyjából simán ment, de sajnos megfosztottak egy rúd téliszalámitól (ki kellett vennem mert túl nehéz volt a bőrönd), de a pálinka velem maradt:-)) A repülőút enyhén szólva is borzalmasra sikerült. A wizzair légitársaság csodálatos járatán, mint a heringek zsúfolódtunk össze és a két és fél órás út alatt végig gyerekvinnyogást, hisztizést és sírást hallgattam, de tényleg végig:-) Aztán leszálltam és ott várt rám Netti..nagyon megnyugtató volt:-D Kb másfél óra volt a buszút a reptértől Londonba, a Victoria Station-re. Leraktuk a csomagokat a buszmegállóban és elindultunk várost nézni akkor már hárman, mert hogy Alex, a svájci-francia sok nyelven beszélő, kicsit fura, de aranyos fiú is csatlakozott hozzánk. Nem volt sok időnk, de amit tudtunk megnéztük. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem sikerült átadnom magamat annak az érzésnek, hogy Londonban vagyok, de nem baj mert így is nagy élmény volt. A Temze partján beültünk, vagyis kiültünk egy étterembe ahol angol sör híján Becks-et ittam. Nagyon jó kis hangulat kerekedett..Netti és Alex nagyon egymásra találtak ami a filmes élményeiket illeti és élvezet volt hallgatni amint a különböző jeleneteket mesélik fuldokolva a nevetéstől. Az idő gyorsan elment és rohannunk kellett vissza mert az egyáltalán nem kedves fekete csákók, akik a csomagmegőrzőt üzemeltették nem úgy néztek ki hogy megértőek lesznek ha nem érünk vissza időben, ugyanis 22.45-kor zártak. Hát 44-re oda is értünk, de rohanni kellett..én még olyan fáradtnak soha nem éreztem magam. 23.45-kor indult a busz Aberdeenbe, szóval volt egy óránk, Alex közben elhagyta a száz csomagja közül az egyiket amiben egy 2000 eurós fuvola volt, legalábbis ezt mondta..szegény. Netti próbált utána járni a dolognak, de security nem volt, szóval valószínűleg lába kelt a csomagnak. Aztán búcsút vettünk Nettitől és felszálltunk a buszra és kezdetét vette a 12 órás út Aberdeenbe. Aludni nem nagyon sikerült, csak hajnal felé. Reggel 8 körül kinéztem az ablakon és megláttam a zöld dombokat, fehér birkákat és a szürke eget..már Skóciában voltunk:-)) Mikor megérkeztünk a buszállomásra (12.15) önkéntesek vártak ránk egy kisbusszal és ingyen elvittek minket a szállásra. Nagyon barátságosak voltak, különösen az  a srác, aki a csomagomat vitte fel a 2. emeletre. 32 kilós volt az egyik bőröndöm és szegény teljesen leizzadt mire felvitte:-) Mikor beléptem a szobába és elkezdtem kicsomagolni, semmi más vágyam nem volt, mint hogy vegyek egy zuhanyt. Vásárolni majd ma megyek el Jasmine-nal, a román lánnyal, mert se takaróm, se konyhai cuccom, se kajám. Este volt egy kisebb party, de nem volt annyira jó. A mi körzetünkből (Esslemont House) nem nagyon találkoztunk senkivel..biztos mindenki aludt. Én azért próbálkoztam ismerkedni és kivel találkoztam? Két magyar sráccal:-) Egy kicsit beszélgettünk, aztán felmentünk aludni. Ja, a szobatársakról nem is írtam. Van két német lány, egy shri lankai angol, egy román és ma jön még egy német. Aranyosak, de egyik sem az a bulizós. Nem mintha én nagyon az lennék, de náluk egy kicsit aktívabb vagyok:-)) Az éjszaka nem volt rossz, bár egy kicsit fáztam mert csak egy vékony pléd volt nálam, de beöltöztem. Télen nem tudom mi lesz, mert az ablaküveg csak egy réteg és nagyon vékony, de talán a fűtés majd kompenzálja. Az időjárás fura..néha elkezd szakadni, aztán kisüt a nap, majd újra megered. Amúgy a szállásunk nem rossz..kívülről elég gáz és a lépcsőház is ocsmány, de belül egész otthonos, meg tiszta is. Az önkéntes srác szerint a Hillhead Hallon belül az Esslemont az ún. "gettó", de a hangulat mindig itt a legjobb:-) Hát remélem is. Amúgy a legfurcsább az egészben, hogy állandóan sirály-hangokat hallani:-)

Egyelőre ennyi jutott eszembe:-) A szállásról csináltam 1-2 képet:

Kilátás az ablakomból. Mázli, hogy a park felőli oldalon vagyok, mert a folyosó másik felén lévő szobák egy kopár háztetőre néznek.

..és a szobám illetve a folyosó jobb és bal oldalt 3-3 szobával, szemben a wc, legvégén balra a konyha, jobbra a fürdő.
Rakok fel képet Londonról és a buszozásról is..a többi a facebook-on látható:-)

Azt még elfelejtettem leírni, hogy ami eléggé zavar, az a szagok a szobában, a konyhában, meg mindenhol. Nincs büdös, nem úgy értem, csak annyira furcsák, hogy ezt nem bírom megszokni..de majd idővel biztos:-)

Sok-sok puszi Mindenkinek és majd írjatok!