Suli és egyebek

Sziasztok!

Tudom, egy kicsit régen írtam de az események még az eddiginél is gyorsabban pörögnek. Múlt héten elkezdődött az iskola és az ezzel járó fejetlenség is. Én személy szerint térképpel mászkáltam a campuson belül, mert állandóan eltévedtem. Annyi sok épület van itt (pl. Taylor Building, Meston Building, McRobert Building, Fraser Noble Building,  William Guild Building és persze a King's College, ami a legszebb, legimpozánsabb és legrégebbi valamennyi közül.)

Szerencsés vagyok, mert itt is van két órám, de igazából a termek belül nem szépek:-) Visszatérve az órákra, többször is változtattam mert mindenképpen olyan tantárgyakat szerettem volna, amik közel állnak hozzám, mint az ókori görög-és római történelem és sikerült találom három ilyet is. Mindegyik tárgyból 3 60 perces óra van egy héten, két előadás és egy szeminárium, tehát 9 órám van egy héten. Ez így első hallásra nem vészes, de mindent angolul hallgatni fárasztóbb nyilván, mint anyanyelven. Az előadásokhoz mindig van ppt, így könnyebb követni, de rájöttem hogy rengeteg szót nem tudok és ez bizony nagy akadály, de majd idővel könnyebb lesz..(most csak biztatom magam:-)) Kell írni esszéket is, amitől a legjobban félek, négyet is, de próbálok optimista lenni magammal kapcsolatban és nem mindjárt a legrosszabbra gondolni. A szemináriumokra rendszeresen olvasni kell és az sem árt ha az ember hallatja a hangját néha:-)) Az egyik szemináriumot egy phd hallgató tartja aki olyan iszonyú gyorsan beszél, hogy óra után szóltam neki, hogy alig értem mit mond:-) Azt válaszolta, hogy ezt már többen megjegyezték neki és majd figyelni fog. Továbbra is az a tapasztalatom, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész. Sok az érdekes ember, pl. az egyik előadást tartó tanárnő mindig leveszi a cipőjét és úgy mászkál..ez nekem valamiért nagyon szimpatikus:-))

A város gyalog elég messze van, de szerencsére a Hillheadnek is van egy központi épülete ami esténként megtelik az itt lakó és nem itt lakó diákokkal. Általában focimeccset néznek 4 kivetítőn is minden gól után isznak egy shot-ot (színes löttyel ízesített vodka, ami azért csalóka mert az ember nem érzi hogy mikor üt:-)) Minden kedd este ingyen fánk és tea/kávé van ugyanitt, persze mi eddig mindig ott voltunk.

Járok teniszeszni is az iskolai klubba minden szombaton, meg ide a szállás mellé is, ahol van három betonpálya. Összebarátkoztunk egy hastings-i fiúval, Roberttel, aki történetesen tenisz edző és adott kölcsön ütőt, labdát és ma reggel még edzést is tartott Alexnek (egyik német szobatársam) és nekem. Vicces volt, mert később kiütöttük az egyik labdát a kerítésen túlra, ami tele volt csalánnal, de kénytelenek voltunk bemenni érte. Egy labda helyett találtunk hármat (egyik sem az volt, amelyiket kiütöttük), úgyhogy jól jártunk:-))

Ja igen, két Alex van..Alexandra a szobatársam és Alex a franci-svájci fiú akivel midig történik valami. A minap hírt kapott a Londonban elveszett csomagjáról, ugyanis a srácot, aki elvitte, letartóztatta a rendőrség és mivel a személyigazolványa nem egyezett a csomagon szereplő névvel..hát így járt.

Hétvégente próbáljuk kihasználni a szabadidőnket és minél több mindent megnézni. Így történt, hogy múlt hétvégén vonattal elmentünk Stonehavenbe, ahol a Dunnottar Castle található. Természetesen az idő esős volt. Nem zuhogott kifejezetten, csak éppen annyira hogy kellemetlen legyen, de ez nem vette el a kedvünket. Stonehaven egy kedves kicsi város a tenger partján, Aberdeenshire része. 

Ahonnan a kép készült az egy kicsi domb és onnan csak felfelé vezetett az út, egyenesen a várig. Annyira nyirkos, párás volt az idő hogy a képeken csak homályosan látszik minden, de a látvány így is lenyűgöző volt. Elhatároztuk, hogy mind visszajövünk még ide (remélhetőleg akkor, amikor süt a nap:-)

Kerestem képet a google-on, csak hogy lássátok, milyen is a vár nem csúnya időben:

Mire visszaértünk a kikötőbe olyan farkaséhesek és átázottak voltunk, hogy kis csapatunk egy része vissza akart menni Aberdeenbe a korábbi vonattal, de én nagyon meg akartam keresni egy helyet, amit egy lány ajánlott még a tenisz edzésen. Azt mondta, Stonehavenben van egy nagyon finom fish&chips-es. Mindenkiben győzött az éhségvágy és egy helyi boltostól megtudtuk, hogy a tengerparton van a legjobb ilyen bár. Mint egy kiéhezett, ázott csorda törtettünk be a szűk helyiségbe és máris sült a hét szelet hal és a sültkrumpli (heten voltunk, nem én kértem mind a hetet:-)) Olyan hihetetlenül finom volt..a hal bundája ropogott és olyan volt, minta valami vajas lisztes keverék lett volna a panír. Nem tudom..ja és az volt a legjobb az egészben, hogy nem volt benne egy darab szálka sem!!!

Szerdán nincsen egy darab órám se, így ez a nap olyan, mintha hétvége lenne. Reggel teniszeztünk, aztán mostam, főztem, délutáni pihiztem, olvastam, ettem és most írok..:-) Találtunk (lány) Alexszel egy antikváriumot útban a város felé és megvettem magamnak az első három HP könyvet, úgyhogy van mit olvasnom:-) 

Igyekszem gyakrabban írni majd, puszilok Mindenkit!!