I'm a Challenger..

Sziasztok Kedves Mindenki!

Ismét eljött az ideje egy újabb bejegyzésnek:-)). A legizgalmasabb esemény ami az elmúlt időszakban történt velem, az kétségtelenül a túrázás a Cairngorms Nemzeti Parkban volt. Robert ötlete volt az egész, én őszintén szólva nem is tudtam a létezéséről és nem voltam biztos benne hogy jó ötlet, ha megyek, ugyanis nem volt speciális felszerelésem. Aztán megnéztem 1-2 képet a parkról és úgy döntöttem, megyek. Kaptam kölcsön vízálló és szélálló kabátot, kényelmes edzőcipőm volt, igaz nem vízálló, de majd kiderül hogy olyan nem is létezik, ha az eső igazán mindent belead:-))

Szóval béreltünk egy autót hétvégére és nekivágtunk 5-en az útnak Ballater felé, ahonnan az előzetesen kinézett túraútvonal indult. Az idő nem volt éppenséggel rossz, de annyira jó sem. Mikor kiszálltunk a kocsiból és hegyek között voltunk, érezhető volt a különbség. Friss, hideg levegő és nagy szél..ezért úgy döntöttem, mindjárt felveszek még egy kabátot, kesztyűt és fülvédőt is.

Az út, amin haladtunk nagyon szép volt, csak a hegyek az út és más semmi:

Aztán az út elején szembekerültünk az első akadállyal. Egy kis patak keresztezte az utunkat és a köveken egyensúlyozva lehetett csak átugrálni a túlsó partra:

Nekem ez mindig ment, de akkor valamiért nem éreztem az egyensúlyt és az egyik lábammal beleléptem a vízbe:-)) Hát persze:-) Robertnek kellett segítő kezet nyújtani, hogy az átjussak lehetőleg szárazon.

Aztán a szél egyre erősödött és az eső is elkezdett szitálni. Az addig 'normálisnak" mondható út helyett elkezdtünk felfelé haladni nagy köveken, amik igen csak próbára tették az ember bokáját, főleg hogy a szél miatt nem mindig sikerült oda lépni ahova akartam. Ez igen idegesítő volt, mert hátizsákkal voltam kb 52 kiló:-) És az eső egyre jobban zuhogott. Először a nadrágom mindkét szárának csak a bal fele lett vizes a szélirány miatt, aztán egy idő után olyan csurom vizesek voltunk, hogy már a zsepimet sem vettem elő, mert felesleges volt. Képeket sem sokat csináltam azután. Nem lehetett látni a hegy tetejét mert konkrétan egy hatalmas, fehér felhőkupac kellős közepén voltunk. Az út felfelé egy kicsit emlékeztetett a Gyűrűk ura 2. részében arra a jelenetre, amikor Gollam vezeti a két hobbitot Emyn Muilon keresztül a sziklák között a ködben:-)

Mikor végre felértünk a hegy tetejére, akkora szél volt, hogy nem tudtam levegőt venni, félig guggolva közlekedtünk egymás mögött/mellett kézen fogva. Ilyen szélben még soha nem voltam, kb 100 km/h-s volt. Minden teljesen fehér volt, ezért nem találtuk meg a tovább vezető utat lefelé, így ugyanazt az utat választottuk, amin felfelé jöttünk.

Azt kell mondanom, hogy még soha nem volt részem ilyen élményben és most nem a táj szépségére gondolok, hanem hogy milyen érzés volt az a tudat, hogy végigcsináltam. A legnehezebb dolog a szél és az eső leküzdésén kívül a saját gondolatokkal való harc volt. Hányszor éreztem, hogy ezt nem bírom, mindig én megyek hátul, mert gyenge vagyok..stb:-) Ez egy igazi kihívás (challenge) volt az biztos. Visszafelé már csak azon izgultam hogy ne fázzak meg, ugyanis a lábaim úsztak a cipőben és a nadrágom is jéghideg volt, de igyekeztem gyorsan menni így nem fáztam. Este 6 óra volt, mire visszaértünk a kocsihoz, maxra nyomtuk a fűtést és elindultunk szállást keresni. Találtunk egy helyes kis faházat Braemarban, amit ki is vettünk. Vicces lehetett a jelenet, amikor a faházakat üzemeltető szálloda halljában ott vacogtunk öten és érdeklődtünk, van-e kiadó szállás:-) Aztán az egyik közeli étteremben elfogyasztottam életem egyik legfinomabb menüjét, ami steak volt.

Aztán másnapra, vasárnapra is túrát terveztünk, de az már nem volt vészes:-) Az idő továbbra is szeles maradt, de az eső legalább nem esett. Mikor elindultunk megint felfelé akkor éreztem, hogy a lábaim fáradtak és voltak olyan szakaszok, mikor egyszerűen nem bírtam menni:-) A kép jobb szélén látható nagyon kedves svéd lány, Pamina tartotta a karom és néha húzott, ha kellett. Ez már a legvégén volt és úgy éreztem magam mint Frodó akit Samu cipel fel a Végzet Hegyére..komolyan:-) Még a terep is hasonló volt. Aztán lefelé nem az utat választottuk, hanem a felvonó mellett egyenesen lefelé vezető terepet. Anya, ha láttál volna, biztos frászt kapsz:-)

Hát ez volt a mi kis kirándulásunk. Sikerült néhány egészen jó képet csinálnom az autóból..

A mai nap híre: múlt csütörtökön kellett leadnom az első esszémet és ma kaptam vissza. Eléggé féltem az eredménytől..Végülis tizenötöst kaptam:-DD Itt 20-ig vannak a jegyek és 1-6 ig bukás, 6-11-ig gondolom elégséges, 12-14-ig közepes, 15-17-ig jó és 18-20-ig az már nagyon jó. Igazából nem lehet lefordítani, mert szintek vannak és az osztályzásban és pontokat kapunk a megadott szempontok alapján. Azt tudom, hogy a 18-20ig kategória már kiemelkedően jónak számít. Most nagyon örülök!!!!:-DD

Hétvégén, november 5.-én lesz egy jeles ünnep. Ugyanis ezen a napon, 1605-ben Guy Fawkes megpróbálta 'felrobbantani' I. Jakab angol királyt. Természetesen Angliában nem ünneplik a napot, csak a valaha volt gyarmatokon. Ennek tiszteletére tüzijáték lesz a tengerparton (míly meglepő). Mi is megyünk!!:-)

A híres maszk talán mindenkinek ismerős lesz:-)

Legyetek jók és írjatok nekem!

Puszi