Be spontaneous!

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Most először hangolódtam rá a Petőfi Rádióra azóta hogy itt vagyok. Nem tudom miért, talán mert ma először éreztem kicsit honvágyat mikor jöttem hazafelé a Lidlből.

Amúgy továbbra is nagyon jól érzem magam és csak hagyom, hogy történjenek velem az események, nem tervezek igazán előre semmit. Ezért is adtam ezt a találó címet a mai bejegyzésemnek..Sokat mondogatjuk a lányokkal és azt kell hogy mondjam, hogy eddig bevált. Az eddigi legviccesebb és egyik legjobb "spontán" estém úgy kezdődött, hogy ez egyik német lakótársam, Mirjam és a barátja megkínáltak egy pohár ciderrel. Gondoltam elfogadom, jól fog jönni olvasáshoz..hát persze hogy utána nem volt kedvem olvasni. Megittuk a cidert, aztán meg akartunk bontani egy üveg rose-t is, de nem volt bornyitó. Ekkor alkalmaztam a jó öreg magyar módszert: a fakanalasbenyomósat (Livi, nagyon büszke lettél volna rám:-)) Miután az is elfogyott, előkerült egy üveg vodka, whiskey, na meg az én pálinkám, áthívtuk a többieket és csaptunk egy zenés estet a konyhában. Én azt hiszem nagyon sokmindent összeittam, de nem volt semmi bajom (a tanfolyamért köszönet Évának:-) Na persze jól éreztem magam nagyon , de nem volt semmilyen negatív következménye az estének, amiből végülis hajnal lett, ugyanis 4-kor feküdtem le aludni. A tenisz edző barátommal, Roberttel megbeszéltük hogy megyünk teniszezni, így 9-kor felkeltem, de mikor belegondoltam hogy hajolgatnom kell majd a labdákért..uhhh:-)) Aztán végülis 3 óra intenzív teniszezés után sem volt a dehidratáltságom kívül semmi bajom. Ja.."gémet" is kellett játszanunk ami azt jelenti, hogy szerválnom kellett..nekem:-) Az egyik szervám olyan jól sikerült, hogy eltaláltam Robert feje búbját:-) Eléggé meglepődött:-)

A sulit illetően az egyik leginkább említésre méltó eseménynek az számít, hogy kellett egy ötperces előadást tartani mindenkinek a csoportból egy-egy preszókratikus filozófusról. Én eleai Zénónt választottam..ha emlékszik valaki az Akhilleus és a teknősbéka példára..Végülis felolvastam és nem is izgultam, ami nálam nagy szó!:-) Aztán még a mai napig eltévedek egyes épületekben. Némelyik olyan mint egy komplett labirintus.

Egyik hétvégén megint voltunk kirándulni. Ezúttal két közeli kastélyt néztünk meg. Az egyik zárva volt (Drum Castle) , a másikba (Crathes Castle) viszont be tudtunk menni. Ez utóbbi a tekintélyes Burnett família tulajdona volt. Érdekes, hogy mindegyik klánnak megvan a maga speciális mintája ami a szoknyát és minden díszítést illeti. A kastély nagyon kedves "teremőr" nénikéi mind viselték átvetve a vállukon a család színeit (megtaláltam a neten)

Nagyon meglepődtem, mikor a bejáratnál mindannyian kaptunk a saját nyelvünkön leírást a kastélyhoz. Sajnos bent nem lehetett fényképezni, de találtam képeket a neten természetesen.

És a kastély és kertje kívülről. Érdekes, hogy a kert egyes bokrai úgy néztek ki, mintha az "Alíz csodaországban" díszletei lettek volna. Még érdekesebb, hogy a kastélyban találtunk képeket jelmezes emberkékről a kertben, történetesen a filmbeli alakoknak voltak beöltözve:-)

Volt velünk egy görög fiú, aki annyira viccesen beszélte az angolt:-) Bizonyos hangokat nem tudott kiejteni: pl a much (máccs helyett azt mondta mucc). És letesztelt, hogy tényleg ismerem-e a görög betűket. Persze nem buktam meg:-)

Ide már megérkezett a nagyon hűvös őszi idő, hideg északi széllel. Ahogy hallom otthon néha még egész meleg van. Nagyon hiányzik az őszi magyar táj látványa és színei, főleg a Balatoné, de azért az itteniek sem rosszak.

Sok puszi innen a messzi fagyos távolból..

Suli és egyebek

Sziasztok!

Tudom, egy kicsit régen írtam de az események még az eddiginél is gyorsabban pörögnek. Múlt héten elkezdődött az iskola és az ezzel járó fejetlenség is. Én személy szerint térképpel mászkáltam a campuson belül, mert állandóan eltévedtem. Annyi sok épület van itt (pl. Taylor Building, Meston Building, McRobert Building, Fraser Noble Building,  William Guild Building és persze a King's College, ami a legszebb, legimpozánsabb és legrégebbi valamennyi közül.)

Szerencsés vagyok, mert itt is van két órám, de igazából a termek belül nem szépek:-) Visszatérve az órákra, többször is változtattam mert mindenképpen olyan tantárgyakat szerettem volna, amik közel állnak hozzám, mint az ókori görög-és római történelem és sikerült találom három ilyet is. Mindegyik tárgyból 3 60 perces óra van egy héten, két előadás és egy szeminárium, tehát 9 órám van egy héten. Ez így első hallásra nem vészes, de mindent angolul hallgatni fárasztóbb nyilván, mint anyanyelven. Az előadásokhoz mindig van ppt, így könnyebb követni, de rájöttem hogy rengeteg szót nem tudok és ez bizony nagy akadály, de majd idővel könnyebb lesz..(most csak biztatom magam:-)) Kell írni esszéket is, amitől a legjobban félek, négyet is, de próbálok optimista lenni magammal kapcsolatban és nem mindjárt a legrosszabbra gondolni. A szemináriumokra rendszeresen olvasni kell és az sem árt ha az ember hallatja a hangját néha:-)) Az egyik szemináriumot egy phd hallgató tartja aki olyan iszonyú gyorsan beszél, hogy óra után szóltam neki, hogy alig értem mit mond:-) Azt válaszolta, hogy ezt már többen megjegyezték neki és majd figyelni fog. Továbbra is az a tapasztalatom, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész. Sok az érdekes ember, pl. az egyik előadást tartó tanárnő mindig leveszi a cipőjét és úgy mászkál..ez nekem valamiért nagyon szimpatikus:-))

A város gyalog elég messze van, de szerencsére a Hillheadnek is van egy központi épülete ami esténként megtelik az itt lakó és nem itt lakó diákokkal. Általában focimeccset néznek 4 kivetítőn is minden gól után isznak egy shot-ot (színes löttyel ízesített vodka, ami azért csalóka mert az ember nem érzi hogy mikor üt:-)) Minden kedd este ingyen fánk és tea/kávé van ugyanitt, persze mi eddig mindig ott voltunk.

Járok teniszeszni is az iskolai klubba minden szombaton, meg ide a szállás mellé is, ahol van három betonpálya. Összebarátkoztunk egy hastings-i fiúval, Roberttel, aki történetesen tenisz edző és adott kölcsön ütőt, labdát és ma reggel még edzést is tartott Alexnek (egyik német szobatársam) és nekem. Vicces volt, mert később kiütöttük az egyik labdát a kerítésen túlra, ami tele volt csalánnal, de kénytelenek voltunk bemenni érte. Egy labda helyett találtunk hármat (egyik sem az volt, amelyiket kiütöttük), úgyhogy jól jártunk:-))

Ja igen, két Alex van..Alexandra a szobatársam és Alex a franci-svájci fiú akivel midig történik valami. A minap hírt kapott a Londonban elveszett csomagjáról, ugyanis a srácot, aki elvitte, letartóztatta a rendőrség és mivel a személyigazolványa nem egyezett a csomagon szereplő névvel..hát így járt.

Hétvégente próbáljuk kihasználni a szabadidőnket és minél több mindent megnézni. Így történt, hogy múlt hétvégén vonattal elmentünk Stonehavenbe, ahol a Dunnottar Castle található. Természetesen az idő esős volt. Nem zuhogott kifejezetten, csak éppen annyira hogy kellemetlen legyen, de ez nem vette el a kedvünket. Stonehaven egy kedves kicsi város a tenger partján, Aberdeenshire része. 

Ahonnan a kép készült az egy kicsi domb és onnan csak felfelé vezetett az út, egyenesen a várig. Annyira nyirkos, párás volt az idő hogy a képeken csak homályosan látszik minden, de a látvány így is lenyűgöző volt. Elhatároztuk, hogy mind visszajövünk még ide (remélhetőleg akkor, amikor süt a nap:-)

Kerestem képet a google-on, csak hogy lássátok, milyen is a vár nem csúnya időben:

Mire visszaértünk a kikötőbe olyan farkaséhesek és átázottak voltunk, hogy kis csapatunk egy része vissza akart menni Aberdeenbe a korábbi vonattal, de én nagyon meg akartam keresni egy helyet, amit egy lány ajánlott még a tenisz edzésen. Azt mondta, Stonehavenben van egy nagyon finom fish&chips-es. Mindenkiben győzött az éhségvágy és egy helyi boltostól megtudtuk, hogy a tengerparton van a legjobb ilyen bár. Mint egy kiéhezett, ázott csorda törtettünk be a szűk helyiségbe és máris sült a hét szelet hal és a sültkrumpli (heten voltunk, nem én kértem mind a hetet:-)) Olyan hihetetlenül finom volt..a hal bundája ropogott és olyan volt, minta valami vajas lisztes keverék lett volna a panír. Nem tudom..ja és az volt a legjobb az egészben, hogy nem volt benne egy darab szálka sem!!!

Szerdán nincsen egy darab órám se, így ez a nap olyan, mintha hétvége lenne. Reggel teniszeztünk, aztán mostam, főztem, délutáni pihiztem, olvastam, ettem és most írok..:-) Találtunk (lány) Alexszel egy antikváriumot útban a város felé és megvettem magamnak az első három HP könyvet, úgyhogy van mit olvasnom:-) 

Igyekszem gyakrabban írni majd, puszilok Mindenkit!!