Életjel

Végre van most egy kis időm írni, úgyhogy megragadom az alkalmat:-)
Olyan furcsa, hogy igazából időm sem volt arra, hogy magamhoz térjek - tudniillik, hogy hol is vagyok - , mert olyan gyorsan történik minden..szabályosan magával rántott és csak azt veszem észre hogy már meg is szoktam. Lehetséges ez??? Valahogy kimaradt az az időszak, hogy szomorkodom, magányos vagyok és nem találom a helyem. Már most úgy érzem, hogy egy picit változtam..nem aggodalmaskodom, mert itt mindenki olyan segítőkész. Ha éppen a többieknek (lakótársaim) más dolga van, akkor simán elindulok egyedül felfedezni:-) Ez történt tegnap is. Elindultam egyedül a campushoz és sokat fényképeztem az úton (a képek sajnos nagyon szarok, de nem tudom mit kellene átállítanom a gépen..szerintem meghaladja a képességeit az időjárás és a "látási viszonyok":-)). Szóval fényképeztem. Voltam a St. Machar protestáns templomban, meg a hozzá tartozó temetőben, aztán a campuson át eljutottam a sport bemutatók színhelyére, ahol mindenfélét ki lehetett próbálni. Itt találkoztam Alex-szel és Roberttel és már nem voltam egyedül. Robert egy nagyon kedves fiú Hastings-ből nagyon érdekes akcentussal beszél:-) Tenisz-edző szeretne lenni majd egyszer és nagyon szeret sportolni. Mondta hogy kölcsön ad nekem egy ütőt, úgyhogy regisztráltam a Tennis Clubba:-) Aztán tegnap volt a tengerparti mini-túra (elég messze van a Hillhead-től, ahol lakom). A fiúk bátrak voltak és bementek fürödni, de utána vacogtak is rendesen. A parton, kabátban sem volt éppen meleg:-))
A mai nap ettünk egy igazi angol reggelit: tükörtojás, gomba, bacon, virsli, piritós és tea. Nagyon laktató volt. Akik ismernek, biztos arra gondolnak hogy nem tudtam megenni..hát tényleg nem:-)) Később találkoztam adviser-rel, aki a kurzusokban segít nekem. A meeting a töri tanszéken volt és a tanár nagyon szimpatikus volt, mint eddig mindenki:-) Ja és ma regisztráltunk az ún. International Society nevű egyesületbe ami utazásokat szervez Skócián belül és így, mivel tagok lettünk, olcsóbban jön ki az utazás. Lehet menni sok helyre, illetve esteket szerveznek, ahol lehet skót táncot tanulni, meg miegymás:-)
Még el akartam mesélni egy nagyon kedves élményemet, ami nem is tudom melyik napon történt:-) Elmentünk a Lidl-be vásárolni és éppen a teáknál álldogáltam amikor magyar szót hallottam. Egy középkorú magyar házaspár haladt el mögöttem. Hát nagyon meglepődtek amikor megszólítottam őket. Aztán végigvezettek az egész bolton és együtt vásároltunk be..nagyon kedvesek voltak. Képzeljétek olyan furcsa volt, mert mikor elkezdtünk beszélgetni sokszor nem jutottak eszembe a szavak MAGYARUL!!! Angolra voltam programozva és mikor azt mondtam volna "igen" a yes jutott először eszembe:-))
Facebookon vannak képek, így ide csak egyet töltenék fel:

És a végére egy üzenet:

Puszi Mindenkinek!:-)

Elkezdődött..

Sziasztok Kedves Mindenki!

Sok szeretettel köszöntelek benneteket a blogomon. A hivatalos köszöntés után el is kezdeném a mesélést:-D Igazából még mindig nem fogtam fel teljesen hogy hol is vagyok, ezt nem is tudnám szavakba önteni. Hirtelen olyan más lett az életem és lesz még 4 hónapig. A gátlásaim többé-kevésbé feloldódtak, és kicsit meg is nyugodtam így az utazás viszontagságai után..De akkor kezdem az elején. A pakolás borzalmas "élmény" volt, tele idegeskedéssel, hogy mi van ha túl nehéz lesz a csomagom, vagy túl nagy. Különböző mérlegeken méricskéltük a csomagokat és persze hogy mindegyik a kilólimit határán volt. Éjszaka nem is bírtam aludni, enni meg főleg nem. Aztán elindultunk négyen (anya, apa, Tibor meg én) a reptérre. Még jó hogy korán érkeztünk, mert nagyon sokan voltak. A csomagmérés nagyjából simán ment, de sajnos megfosztottak egy rúd téliszalámitól (ki kellett vennem mert túl nehéz volt a bőrönd), de a pálinka velem maradt:-)) A repülőút enyhén szólva is borzalmasra sikerült. A wizzair légitársaság csodálatos járatán, mint a heringek zsúfolódtunk össze és a két és fél órás út alatt végig gyerekvinnyogást, hisztizést és sírást hallgattam, de tényleg végig:-) Aztán leszálltam és ott várt rám Netti..nagyon megnyugtató volt:-D Kb másfél óra volt a buszút a reptértől Londonba, a Victoria Station-re. Leraktuk a csomagokat a buszmegállóban és elindultunk várost nézni akkor már hárman, mert hogy Alex, a svájci-francia sok nyelven beszélő, kicsit fura, de aranyos fiú is csatlakozott hozzánk. Nem volt sok időnk, de amit tudtunk megnéztük. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem sikerült átadnom magamat annak az érzésnek, hogy Londonban vagyok, de nem baj mert így is nagy élmény volt. A Temze partján beültünk, vagyis kiültünk egy étterembe ahol angol sör híján Becks-et ittam. Nagyon jó kis hangulat kerekedett..Netti és Alex nagyon egymásra találtak ami a filmes élményeiket illeti és élvezet volt hallgatni amint a különböző jeleneteket mesélik fuldokolva a nevetéstől. Az idő gyorsan elment és rohannunk kellett vissza mert az egyáltalán nem kedves fekete csákók, akik a csomagmegőrzőt üzemeltették nem úgy néztek ki hogy megértőek lesznek ha nem érünk vissza időben, ugyanis 22.45-kor zártak. Hát 44-re oda is értünk, de rohanni kellett..én még olyan fáradtnak soha nem éreztem magam. 23.45-kor indult a busz Aberdeenbe, szóval volt egy óránk, Alex közben elhagyta a száz csomagja közül az egyiket amiben egy 2000 eurós fuvola volt, legalábbis ezt mondta..szegény. Netti próbált utána járni a dolognak, de security nem volt, szóval valószínűleg lába kelt a csomagnak. Aztán búcsút vettünk Nettitől és felszálltunk a buszra és kezdetét vette a 12 órás út Aberdeenbe. Aludni nem nagyon sikerült, csak hajnal felé. Reggel 8 körül kinéztem az ablakon és megláttam a zöld dombokat, fehér birkákat és a szürke eget..már Skóciában voltunk:-)) Mikor megérkeztünk a buszállomásra (12.15) önkéntesek vártak ránk egy kisbusszal és ingyen elvittek minket a szállásra. Nagyon barátságosak voltak, különösen az  a srác, aki a csomagomat vitte fel a 2. emeletre. 32 kilós volt az egyik bőröndöm és szegény teljesen leizzadt mire felvitte:-) Mikor beléptem a szobába és elkezdtem kicsomagolni, semmi más vágyam nem volt, mint hogy vegyek egy zuhanyt. Vásárolni majd ma megyek el Jasmine-nal, a román lánnyal, mert se takaróm, se konyhai cuccom, se kajám. Este volt egy kisebb party, de nem volt annyira jó. A mi körzetünkből (Esslemont House) nem nagyon találkoztunk senkivel..biztos mindenki aludt. Én azért próbálkoztam ismerkedni és kivel találkoztam? Két magyar sráccal:-) Egy kicsit beszélgettünk, aztán felmentünk aludni. Ja, a szobatársakról nem is írtam. Van két német lány, egy shri lankai angol, egy román és ma jön még egy német. Aranyosak, de egyik sem az a bulizós. Nem mintha én nagyon az lennék, de náluk egy kicsit aktívabb vagyok:-)) Az éjszaka nem volt rossz, bár egy kicsit fáztam mert csak egy vékony pléd volt nálam, de beöltöztem. Télen nem tudom mi lesz, mert az ablaküveg csak egy réteg és nagyon vékony, de talán a fűtés majd kompenzálja. Az időjárás fura..néha elkezd szakadni, aztán kisüt a nap, majd újra megered. Amúgy a szállásunk nem rossz..kívülről elég gáz és a lépcsőház is ocsmány, de belül egész otthonos, meg tiszta is. Az önkéntes srác szerint a Hillhead Hallon belül az Esslemont az ún. "gettó", de a hangulat mindig itt a legjobb:-) Hát remélem is. Amúgy a legfurcsább az egészben, hogy állandóan sirály-hangokat hallani:-)

Egyelőre ennyi jutott eszembe:-) A szállásról csináltam 1-2 képet:

Kilátás az ablakomból. Mázli, hogy a park felőli oldalon vagyok, mert a folyosó másik felén lévő szobák egy kopár háztetőre néznek.

..és a szobám illetve a folyosó jobb és bal oldalt 3-3 szobával, szemben a wc, legvégén balra a konyha, jobbra a fürdő.
Rakok fel képet Londonról és a buszozásról is..a többi a facebook-on látható:-)

Azt még elfelejtettem leírni, hogy ami eléggé zavar, az a szagok a szobában, a konyhában, meg mindenhol. Nincs büdös, nem úgy értem, csak annyira furcsák, hogy ezt nem bírom megszokni..de majd idővel biztos:-)

Sok-sok puszi Mindenkinek és majd írjatok!